A gyereke mindig feszegetik a határokat. Ez teljesen normális is, hiszen így tudják magukat bele helyezni és korlátok között élni később az életüket, úgy, hogy az nem okoz nehézséget, tudják, hogy hol meddig mehetnek és mit tehetnek meg és mit nem. Ehhez persze a mi szerepünk sem kicsi, mert egyrészt kell engedni, hogy ezeket a korlátokat feszegessék, másrészt viszont határokat kell szabni és megmutatni, hogy honnan nem mehetnek tovább. Ez néha nekünk is embert próbáló feladat, mert hát nagyon szeretjük őket és mindent megtennénk értük, de néha pont ezzel ártanánk a legtöbbet.
Az én fiam legutóbb például elkezdett gyűjteni egy ipad készülékre. Akartuk éreztetni már vele így tizennégy évesen, hogy mennyit jelent, hogy valamire össze kell gyűjteni valamekkora összeget, és mekkora lemondásokkal jár, hogy ha valamire úgymond spórol az ember. Össze is gyűjtötte az összeget, eljárt még dolgozni is a nyáron, és most azt kérte, hogy egy ipad tok beszerzésével segítsük már, hogy nehogy valami baja legyen az eszköznek. Ő már kinézett a http://ipadtokok.hu/ oldalon egy teljesen tökéleteset, ami jól véd, szép és különleges, de jelenleg nem tudná már megvenni, mert egyáltalán nem maradt pénze, viszont majd a havi zsebpénzéből oda adja mindig, és egyszer csak letelik az összeg.
Persze a tokot megkapta ajándékba, mert látjuk rajta hogy megértette és megtanulta amit szerettünk volna. Alázat és kérés volt a mondandójában, nem pedig az az előtti igény és követelőzés. Muszáj nekünk is partnernek lenni abban, hogy ők felnőttként megfelelő helyen tudják kezelni ezeket a dolgokat. Hatalmas szerepünk van benne nekünk szülőknek is.