Életünk 90%-ában velünk van a telefonunk. Ez a szám már önmagában is ijesztő, ennyi időt ugyanis a legkedvesebb rokonunkkal vagy barátunkkal sem töltünk el. Amellett, hogy a telefon mindig velünk van, napjában képesek vagyunk akár négyszázszor is ránézni képernyőre (természetesen legkevésbé sem az idő miatt).
Egyrészről fantasztikus szabadságot tud adni ez az apró készülék, benne a világ minden tudásával, vagy az összes ismerősünkhöz vezető virtuális úttal. A legsimulékonyabb társ, ami mindig csak arra a kérdésre válaszol, amit mi teszünk fel neki és csak azt csinálja, amit a beállításaiban jóvá hagytunk. Mindenkinek ismerős az az érzés, hogy csupasznak, védtelennek tartja magát, vagy egyenesen szorong, ha otthon hagyja a telefonját? Megszűnik az idő, a kapcsolatok, a folytonos új impulzusok.
Megszűnik a világ? Ha például valami gond van a készülékkel és mobiletelefon szervizbe visszük, akár több napig vagy nehéz esetekben több hétig a telefon nélkül kell tengetni a mindennapokat, jobb esetben valaki megszán minket és kölcsönadja egy régebbi szériából való telefonját, amin semmilyen alkalmazást nem lehet kezelni. Tehát jobb esetben ilyenkor letesszük a telefont. Nem kívánjuk senkinek, hogy gyakran kelljen szervizbe adnia a telefonját csak azért, hogy megtalálja a lelki békéjét vagy a valós életének és virtuális, telefonos világának egyensúlyát, de néha nem árt egy kis elszakadás, hogy érezzük, azért van élet a telefonokon túl.
Vannak például szórakozóhelyek és éttermek, amik csak úgy engedik be vendégeiket, ha leteszik a telefonjukat, vagy éppen akciókat kínálnak azért, hogy ösztönözzék fogyasztóikat a mérsékelt adatfogyasztásra. Társaságban pláne. Nagyon jó kezdeményezések ezek, legyen belőlük még több!